20 km futás érzelmileg éretten
– 1h 54′ alatt
Hogy Pannonfunk sporttárs ne győzzön akkora mérhetetlen fölénnyel (az idén többet akar futni, mint mi ketten, össze is jön neki), tegnap Rrrókával beleiramodtunk a vakvilágba (még világ volt, mikor indultunk, s vakoskodás lett, mire hazaértünk). Menet közben kaptam egy alapozást a chi futásról (Rrróka nemrég szert tett egy témába vágó könyvre, még nem ért a végére, én nem olvastam, de már megbeszéltük). Erről ő majd részletesebben is fog írni, egyelőre elég annyit tudni, hogy ez a módszer "a Tai Chi gyakorlatok belső áramlását ötvözi a futás energiájával", és ha a tájfutással kombináljuk, az a táj chi.
Rájöttem, hogy spirituálisan már régóta művelem a chi futást, ugyanis az elmélet a kis lépések filozófiáját követi, már nem úgy, hogy 20 centiseket lépünk, hanem hogy a testünkre odafigyelve, azt nem szétgyilkolva/megerőszakolva, hanem élvezettel futunk, fokozatosan növelve a terhelést. A horizont távoli pontjára függesztjük a tekintetünket, hatékonyan, ergonomikusan mozgunk, feloldódunk a flow áramában, fülünk belelobog a szélbe.
Míg a Fundoklia tanösvényét mértük hosszában, filozofikus hangulatba ringattuk magunkat, és megtárgyaltuk, hogy bizony a hirtelen jött nagy fellángolások nem nagyon jók. Annak a történetnek, hogy a puhos cuci leteszi a fánkot, felpattan a fotelből és jövő csütörtökre félmaratont akar futni, annak csak egy vége lehet: túledzi magát, lesérül, és hamar újra a fotelben találja magát, vigaszként fánkot majszolva. Hasonló a helyzet a fogyókúrával: a drasztikus diéta kikészíti a szervezetet, előbb-utóbb jön a szuperkompenzáció, és többet szed magára a delikvens, mint amekkora vágósúllyal nekiveselkedett a kalandnak. Az életmódváltásra bizony meg kell érni mentálisan is, az ifjonti heveskedésnek nincs helye ezen a terepen, főleg, ha már nem ifjonti testről beszélünk.
A tetőn (vagy hogy a filozófiánál maradjunk, a Platón) már kezdett ránkesteledni, így kihagytuk a bányát, visszakanyarodtunk az autópálya felé. A hídon betoltuk Rrróka narancsos csokiját (ő imádja, én meg soha nem vennék, mert utálom, de a másét megeszem), majd nekirugaszkodtunk az utolsó szakasznak. A sötétben szinte beleszaladtunk egy kutyafalkába, amely a tanövényen igyekezett az ellenkező irányba, de a gazdik résen voltak, mi pedig túl fáradtak a konfrontációhoz (plusz elég büdösek), úgyhogy incidensek nélkül zajlott le a találkozás.
Ha az idő engedi, csütörtökön Helgával is erre futunk. Illene kimosnom a futócipőmet, de nem fogom. Elegem van a szerepjátszásból. Fussatok ti is érzelmileg éretten!
10 thoughts on “20 km futás érzelmileg éretten”
Na, erről van szó! 🙂
Csütörtökön is ugyanerre, ugynennyit? Hajrá, ügyesek legyetek 🙂 Most azt találtam ki, hogy az október 31-ei 135 km-es hátrányomat december 31-re 135 km előnyre fogom feltornázni, ha mentek csütörtökön is, akkor ez legalább nem lesz egyszerű 🙂
Mikink! Nem ismerem szélesebb körű írói munkáidat, ha van, akkor szólj, mert elkezdem gyűjteni! Ez a Platón nagyon kemény. :)))
Csütörtökön Pécsről jövök visszafelé. Mikor mentek futni? Arrafelé pöfögök a futrinkás kisbuszommal, egy füstgömbbel jelzem, hogy arra jártam. Funkdoklia, futás, futrinka, fuldoklás.
@pannonfunk: ahogy a poszt is mondja (no meg persze a chifutás), csak úgy fuss, ahogy jól esik. 🙂
@BGy: a Platón az engem is lesokkolt, de még jobban, hogy csak megette a csokimat, hogy meg ne sértődjek.
@BGy: jajaja, hogy mikor megyünk? hát olyan kettő körül szeretnénk, hogy ne legyen sötét és még lássuk a füstjeledet. ha az M7 hídja alatt kiírod féknyommal, hogy mizuno.blog.hu, akkor tudni fogjuk hogy itt járt BGy.
@rrroka: mióta szervizben voltam vele, azóta vacakol a turbó, úgyhogy ha ott adja meg magát, akkor nem kizárt a fekete, jól látható füst. Ja, én az M6-on jövök. Nem baj, majd nyomok egy dundi gázfröccsöt a siker érdekében. :))
Hű, ez kemény: “még nem ért a végére, én nem olvastam, de már megbeszéltük”! 🙂
Plátónhoz méltó sorok!
Azért örülök hogy újra együtt futtok!
@BGy: mint szakavatott barbár(gépész) úgy gondolom, ha a turbóval van gondod, nem kéne hányaveti módon kezelni, betyáros szervízszámlát jelent az álmoskönyv szerint… (ha esetleg Ford tudok jó szerelőt is).
@saaby.: nem Ford, Merci Vito. Az én szerelőm is ezt mondta, de még 1000 km-t ki kellene bírnia, mert nincs időm szervizbe menni vele.
egy viito sosem romlik el!
@viito: de Dani, Dany De ….
@viito: @Izmi Tom: áááá, kész. 😀