15,7km kifingatás

15,7km kifingatás

 8 

Tegnap körbetelefonáltam az érdi srácokat, de senki nem ért rá éppen: a reteknek sietni kellett, Lemúr Miki polcot szerelt, Dobzse meg dolgozott. Mehettem egyedül futni.
Meg is lett az eredménye…

A kedvenc dombos pályámat mentem. Jó idő volt a polár pulcsit hanyagoltam is, sőt kesztyű és sál sem kellett csak sapi. A domb jól ment, mostanában szeretek felfele futni, inkább lefelé aggódoma térdeim miatt, d e most ezzel sem volt gond. Szóval végigtepertem az utat, kerülgettem a tócsákat és az olvadó dzsuvát az út szélén, ugráltam félre az autósok és a buszok elől. Hazaértem és azt éreztem, hogy marhára kivagyok.
A zuhany alá éppen hogy csak be tudtam esni, és bambán samponoztam a fejem.
A hosszú futások utáni farkaséhségnek nyoma sem volt. Azért benyomtam két sülthúst, de a torkomban éreztem.
Elfáradtam.
Aztán ma bepötyögtem az edzsénaplóba a távot és az időt, és ki is jött amit sejtettem: tegnap rohadtul odaléptem. 5:11-es tempó a 15,68 kirin, amiben van 200 méter szint. Visszanéztem a régebbi edzéseket, és csak nyáron, ideális futóidőben futottam ennél gyorsabban ezt a pályát egy félmaraton előtti felmérő alkalmával.

Huhh. Hát így jár aki egyedül fut.
Kifingtam.

– táv: 15,68 km
– idő: 1:21:30
– tempó: 5:11
edzésnapló

2 thoughts on “15,7km kifingatás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük