10 km futás – hangoskönyvre

10 km futás – hangoskönyvre

Loading

– 54:30 alatt
– st: Gerry Spence – How to Argue…

A maraton utáni első megmozdulásomat csupán 10 km-re terveztem, de a rövidséget izgalmas kísérlettel kompenzáltam: kipróbáltam, milyen power metal helyett hangoskönyvre futni. Egész jó. Szinte ugyanúgy sikerül befele fordulnom, elszakadnom a külvilágtól, mint a Volbeatet hallgatva.  A gondolataimat hagytam elkalandozni, aztán egy-egy érdekesebb résznél ismét rákapcsolódtam a szövegre. Nem mondom, hogy minden megmaradt bennem, amit a fazon felolvasott, de nem is ez volt a cél. 

A kísérlet szépségét mérsékeli, hogy az amerikai önfejlesztő irodalom egyik prominens művét vittem magammal, igaz, nem a teljesen gagyi fajtából. Istenem, ez volt kéznél. És határozottan dinamikusabb volt, mintha mondjuk az Emlékiratok könyvét töltöttem volna be az mp3-lejátszóba.

Az Aldiban vásárolt 700 Ft-os kesztyű végül a kocsiban maradt, nem volt rá szükség, de attól tartok, hogy hamarosan kénytelen leszek felavatni.

Egyébként felháborító, hogy du. 6-kor már sötét van, és a vasárnapi óraátállítás csak rátesz egy lapáttal. A bioritmusom úgy van bedrótozva, hogy az esti futás után már nincs semmilyen produktív tevékenység, csak vacsora, könyv, esetleg egy sör, szocializálódás, miegyéb. Ha viszont így megy tovább, egy-egy kora délutáni futással a napom fele elvész. Nem lesz más megoldás, mint átállni a reggeli edzésre, ami ellen minden porcikám tiltakozik. 

6 thoughts on “10 km futás – hangoskönyvre

  1. Én rendszeresen művelem ezt a fajta elhajlást, de főleg csak hosszú távokon 10 kili felett. Nekem azért jó, mert nem futom el magam, nem ránt magával a zene. Na meg azért is, mert így két szenvedélynek hódolhatok egyszerre. Azért az is veszélyes mikor pl. Rejtőt vagy Terry Pratchettet hallgattam és fülig érő szájjal, időnként hangosan röhögve futottam.

Hozzászólás a(z) HelloJozsi bejegyzéshez Válasz megszakítása