– 55’30" alatt

Alábbhagyott a tájfun, és Rrróka iliotibiális szalagja is javulófélben van, így vasárnap megkockáztattunk egy rövid futást. A gátat választottuk, mert az IT-szalagnak nem tesz jót a szintkülönbség, itt pedig szép sima az út.

Itt nálunk homokzsák-pakolásról hál’istennek nincs szó, van idő egyéb sportokat űzni, a töltés szilárdan állja a sarat. Az emberek azért mégis csak a saját szemüknek hisznek, ezért igen szép számban összegyűltek a gáton. Mindenki személyesen akarta ellenőrizni a település védelmi vonalát, alig bírtuk kerülgetni a rengeteg csalódott katasztrófaturistát.

Egyébként nem értem a cross-motorosokat, ha már valaki olyan gépet vesz, amivel fel tud menni a Mont Blancra, akkor mi a jó abban, hogy a tükörsima aszfalton menőzik vele a rémült gyerekek között. Miért nem megy a picsába sárba, dagasztani vele a barázdákat a szántóföldön. A parasztja.

Na mindegy. Lassú tempóban kezdtünk, aztán kicsit begyorsultunk, végül átlag kicsivel több, mint 5 és fél perces km-ekkel zártunk. Az elmúlt hetek hanyagsága mindkettőnkön meglátszott, pulzus- és lihegésszám alapján bizony igencsak edzetlenek vagyunk ("lenulláztuk magunkat", mondta Rrróka). Az IT szalag kitartott, mint a gát, és ez a fontos. Innen szép nyerni!