105 perc magány

105 perc magány

Loading

– 20 km 1h 45′ alatt
– st: Redneck Remedy – st / Stereophonic Space Sound Unlimited – The Spacesound Effect

Ma magányra vágytam, így egyedül vágtáztam a gáton fel-alá, négy hosszt, bal-jobb, bal-jobb, beszív-kifúj. A gáton való futásban tkp. az a kihívás, amikor a fürdőnél nekivágsz egy újabb menetnek. Mikor 15 km után ki vagy nyiffanva, pár lépésre vagy a kocsidtól, de oda se nézel, nehogy legyűrjön a kísértés, megérinted a korlátot és ráfordulsz még egy hosszra, na, az az akaraterő. Mondjuk a Velencei-tó körnél senki sem fog megállni Sukorónál, ott nincs kérdés, muszáj szaladni, ha el akarsz érni a csomagodhoz Agárdon, de a gát az más, döntened kell, hogy a keskeny vagy a széles út. Férfias, (akarat)erőt próbáló helyzet, itt válik el a… vér a víztől.

14 km-nél belenyillalt az oldalamba, mintha kést döftek volna a bordáim közé, muszáj volt mérsékelni a tempót, beszív-kifúj, aztán lassan elmúlt. Így történt, hogy a végén nem tudtam tartani a kitűzött 26 perc/5 km-t, de istenem, nem hajszolom magam, holnap is lesz nap. Meg csütörtökön, akkor kéne futni legközelebb.

Ja, és legalább két percet töltöttem a telefonom baszkurálásával, míg sikerült egy normális zenét találnom, a Pyogenesis röhelyes volt (mit szerettem én ezen kamaszkoromban?), a Savatage király, de túl sokat technikáznak, a Redneck Remedyt pedig négy szám után szintén le kellett cserélnem, faszák ezek a mocsárszagú southern zenék, de futáshoz teljesen alkalmatlanok. Az SSSU végül beütött, mint a jó anyag, nem is ismertem eddig, pedig klassz, kicsit lounge, kicsit space, kicsit surf, elszállós kis instrumentális cucc, hajrá.

Közben azon méláztam, hogy meg kell válnom a Mizunómtól, már közel 800 km van benne, és hogy Asics legyen-e az új cipő vagy Saucony. Max. 20 ezer forintom van rá. A linzi maratont már az újban kéne futni, hmmm, mi legyen, mi legyen. 

9 thoughts on “105 perc magány

  1. @pannonfunk: Jó cucc ez, de nem tudom, hogy működne futás közben. Nekem talán túl meditatív.

    Egyébként mostanában egyre gyakrabban jön, hogy a trappolós metál helyett elszállósabb instrumentális zenéket tegyek be, főleg ilyen-olyan posztrockot meg surföt (Magyar Posse, Quantum Fantay, Ozric Tentacles, Carbon Based Lifeforms, God Is an Astronaut, If These Trees Could Talk, miegyéb). Öregszem, na.

  2. @Lemúr Miki: Tényleg öregszel, mert ez a mai szörf zene a lenyugvó rockerekre jellemző. Ne add fel, vedd elő a Sepultura kazikat, abban a bandában kemény arcok vannak és az énekes is jó torok (hogy Metal Hammeresen fogalmazzak)! :)))
    Én már totál megvénültem, mert a három akkordos bluesok teljesen kielégítenek, csak a gitáros jó legyen.

Hozzászólás a(z) pannonfunk bejegyzéshez Válasz megszakítása